Történelem

A sztori a Mátrában kezdődött, eljutott, többek között az USA-ba, majd visszatért ismét a Mátrába. Megrajzolva egy olyan kört, amely csak így, évek távlatában adja meg valódi formáját, mondhatnám ízét. Az utazásaim során nem a gasztró vibrált a kör középpontjában, legkevésbbé a füstölés, még csak nem is az alkotás, a maga összetett jelentésével. Munkámból adódóan sokat utaztam, lényegében állandóan úton voltam. Bejártam Ázsia nagy részét, az öreg Kontinens országait, és persze az Államok bizonyos részeit. Az autóipar legnagyobb szereplőit látogattam, különféle minőségben és céllal, mindeközben, szállodáról szállodára éltem, reptereken aludtam és várakoztam, éttermi és szállodai ételek ízén unatkoztam. Aztán, talán az idő múlásával, fontos lett számomra, hogy abban az országban ahol vagyok, abban a városban ahol hosszabb, rövidebb időt eltöltök, kapcsolódjak, még ha kis mértékben is, de kötődjek a helyi hagyományokhoz, szokásokhoz, a hétköznapi életvitelhez, emberekhez. Lehetőleg a hely hordozzon mágába valami oda, csak oda jellemző hagyományt, mindennapiságot, valami olyat, amit idegenként meg tudsz fogni, haza tudsz vinni, amihez kötödni tudsz, amiről sok sok év múlva mesélhetsz másoknak, vagy csak magadnak. Valami olyan, amit meg tudsz szeretni, amire vagyakozol, ami talán idővel a részeddé tud válni.Így jutottam el Japán távoli, eldugott falvaiba, a Fuji lankáira, Ázsia kisebb nagyob szigeteire, halászfaluk vendégházaiba, a Boszporusz híd melletti kisváros sikátoraiba, Angol falvak agro szállásaira, München környéki tanyák több száz éves vendégszobáiba, amerikai nagyvárosok külvárosainak lepukkat Motelszobáiba és persze Texas “kisvárosaiba”.
Nos, igen. Iitt már nyomon vagyunk, minden esetre, ezen a ponton már érezni lehetett a smokerek füstjét, potosabban fogalmazva, itt lehetett érezni igazán, a leginkább hétvégente szállongó nehéz, fekete bors illatú füstöt. Nem arról van szó, hogy előtte nem találkozott az ember BBQ ízzel és szemnek gyönyörködtető látvánnyal, leginkább valamelyik nagyváros éttermének étlapján, jobb esetben magad előtt az asztalon, egyáltalán nem, de ami biztos, a BBQ érzés vastagon és mélyen itt volt érezhető a levegőben.
Lochart, a BBQ fővárosa, nem én neveztem el így, hanem a Texas-I Senátus. Felejthetetlen, minden szempontból élmény, nem csak gasztro de esztétikai élvezet is a Texas Trinity, a marha szügy, házi készítésű kolbász és oldalas hármasa. Aztán legalább ennyire meghatározó élmény és kitörölhetetlen nyom a Taylor, Elgin páros, pótolhatatlan és utánozhatatlan tradíció, nem véletlen, ez az eredet, az eredete annak, amit ma a Texas-i Law-Slow Smoking stílusnak nevezünk. De legalább ilyen hatással volt rám, lent Délen Brownsville, a maga valójban egyedülálló tradíciójával, ami tényleg nincs már jelen más vidékeken, a marha fej BBQ, nyílt tűzön, földbevájt rácson, Low-Slow stílusban. Nem lehet nem emlékezni a trendi nagyvárosok hagyományaira, mondern irányztaira, Austin, Dallas, Fortworth, Sanantonio vagy éppen Houston. Egyértelmű volt, ezt akartam elrakni, megőrzni magamban, én ezt akartam hazahozni magammal és elsősorban magamnak,
Aztán, részben műszaki ember lévén, tudni akartam az e mögött levő mechanizmust, mozgató és izgató jelenséget. Érteni az alapanyagot, a szerkezetet, a fűszert, az időt, a tüzet, a fát, a hagyományt, a legendát, a praktikát, a skillt, a know how-ot, a nagybetűs Story-t. És mindezt valahogyan hazavinni magamban, megamnak, megőrizni, megfüstölni őrökre.Hazajöttem hát, mondhatnánk a kör bezárult, azzal a nem kis küldetéssel, hogy itt, a Mátra lábánál, Magyarországon füstöt csalogassak ki egy Texas-i vasból, mégpedig, egy nagy, masszív, mogorva Texas-i Off set smokerből. De a smoker csak smoker, egy vas, igaz önmagában A vas, a nagybetűs vas, de még is, itt van idegenben, a Mátra alatt, nem a saját hazájában, a száraz, forró Texas-i napon, ahol mindenki tudja mi Ő, mire való, szénszálaiba ívódott a hagyomány, az ízek, a fűszerek a Texas-i marhaszügy, a hozzáértő kezek.
Nos, akkor hogyan is tovább.Elősször is kell egy Vas, a vas. Több mint 20 év iparban, műszaki vonalon eltötött év, számtalan projekt megtervezése és kivitelezése után, a tradícionális, amerikai, ezen belül szigorúa a Déli, Texas-i füstöléshez kötődő szenvedélyem és tapasztalatom hálójában, úgy döntöttem, megtervezem, megcsinálom és népszerűsítem azt a mély, igaz, távoli, de kétségtelen autentikus, minden ízében és formájában tradícionális szenvedélyt. És nem csak a szenvedélyt, de ezzel együtt a Vasat, a stílust, a módszert nem kevésbbé.A hely és a csapat adott, csaknem 30 éve meglévő családi vállalkozásunk, mezőgazdasági gép és fémipari vonalán elindulva a műhely, a gépek, az ezközök, a tudás, a fém és kenőolaj szaga, mind-mind hosszú évek óta életem aktív szereplői. Szüleim vállalkozása révén gyerekként bele ívódott a mindennapjaimba, a hétvégéimbe a fémforgács, a hegesztőanyag, a hűtőfolyadék illata, a fém sikító zenéje, darabolás közben, a kiömlő szikrák csillagszóróra emlékeztető produkciója és apám mindent felülíró precizitása, megszállotsága a merőleges-párhuzamos világnak. A történet tehát itt kezdődött, ezekkel a lehetőségekkel, ismeretekkel, tudással, tapasztalattal és szenvedéllyel indult el az első Smoking Barell teremtése.